Mi is az a füstölő?

A különböző értelmező kéziszótárak definíciói szerint:

  • A füstölő olyan anyag, amely elégetése során valamilyen illatot bocsát a levegőbe.

  • Az illatanyag, amelyet némely fűszerből vagy illatos fából párologtatnak ki az égetésük során.
    Általánosságban: egy jó illat.


  • A füstölő csupán ennyi, és mégis, sokkal-sokkal több.
    Próbálja ki és meg fogja tapasztalni!

A füstölők típusai

Pálcika

  • A pálca (rúd) formájú füstölő egyenletesen bocsátja ki a levegőbe illatát.
    Alkalmazása leginkább szobákban ajánlott, amikor egyedül vagy kisebb társaságban kívánjuk élvezni a füstölő fenséges illatát.



Kúp

  • A kúp formájú füstölő rövidebb ideig ég, és ennek megfelelően hamarabb bocsátja a levegőbe illatát.
    Alkalmazása nagyobb termekben, folyosókon vagy verandákon ajánlott. Ezzel a típusú füstölővel vendégeink számára kifejezhetjük vendégszeretetünket.



Spirál

  • A spirál formájú füstölő hosszabb ideig (kb. 2 óráig) ég.
    Alkalmazása társasági összejövetelek során, nagyobb terekben ajánlott.





A füstölő jelentősége

    A szaglás az öt alapvető érzékelés egyikeként fontos híd köztünk és a világ között. Az illatok sok mindent elárulnak egy szobáról, egy helyről, az ott folyó mindennapos eseményekről, és az ott megforduló emberekről. Kellemes illatok hiányában sokkal szegényesebb, velük együtt pedig lényegesen kifejezőbb, élőbb minden, amivel kapcsolatba kerülünk.


    Manapság a füstölés szertartása egyre népszerűbbé válik. Része lett életünknek: a szellemi tudatosság és megismerés felé vezet el, s általa egy új világot tárhatunk fel.

    Ez az, ami miatt a füstölőnek megvan a maga helye egy forgalmas üzleti irodában éppúgy, mint egy buddhista szentélyben. Egy színes, vidám társaságban ugyanúgy fontos kellék lehet, mint egy meghitt, bensőséges éjszakán.


Kohboku — illatos fa

A Koh-Do szertartás során használt illatos fa a Jinkoh, vagyis az aloéfa, másnéven sasfa, amely különösen értékes minőséget képvisel eme fák között. A Koh szertartás során megismerik a Jinkoh illatok finom különbségeit. A Rikkoku-Gomi által előírt kritériumok szerint megkülönböztetik a növények származási helyét, és hogy illatuk szerint melyik kategóriába sorolhatók. Származási helynek hat ősi, kelet-ázsiai országot adnak meg: Kyara, Rakoku, Manaka, Manaban, Sumotara, Sasora. Ezek bármelyikéből származó aloé különleges minőséget képvisel. Megkülönböztetnek édes, savanyú, keserű, sós, és csípős Jinkoh-t. Mivel égésük során többféle illatot bocsáthatnak ki, ezért ez a benne lévő illatesszencia aránya és erőssége szerint tehető meg. Ez rendszeres és hosszan tartó gyakorlással, valamint az illatok sokszori újraelemzésével tehető meg.


A 17. században bevezetett elemzési eljárás, a Gomisetsu szerint hatféle aloéfát különböztetnek meg az illatok öt fajtája szerint.

  • Kyara: Klasszikus és gyengéd. Jobb minőségben kesernyés. Önmagában elegáns, meleg ízű illat. Savanykás és sós illatanyagokat is tartalmaz. Elegáns, mint maga a nemesség.

  • Rakoku (Thaiföld): Használata során pikáns illat jelenik meg, amely végigkíséri az égési folyamatot. Nagyon hasonlít a Kyarára, de illata szerényebb. Nemesnek öltözött, alacsony rangú szamurájhoz hasonlítják.

  • Manaka (Malabár): Illata könnyed és csodás. A jobb minőségűeknek még enyhébb az illatuk. Illatvilágának összetétele nem határozható meg pontosan. Olyan, mint a haragos, irigy asszony.

  • Manaban: Többnyire édes aromájú. A füstölő tálcáján maradó olaj a Manaban egyik jele, bár ez nem minden esetben döntő bizonyíték.

  • Sumotara (Szumátra): Fanyarsága és lágysága mellett a szantálfa illata is érezhető. Mint egy kereskedő, aki a legszebb ruhájába öltözött.

  • Sasora (Nyugat-India): Hűvös és csípősen fanyar. Jobb minőségűek, az elején a Kyarához hasonló illatot adnak, ami idővel könnyedebbé válik. Becsületes szent aszkétaként tekintenek rá.